Psché és Nárcisz
Weöres Sándor Psyché című műve alapján
Lónyay Erzsébet sorsa – még ha fikció is – a korszak tipikus női sorsa. Tehetsége a legnagyobbak közé predesztinálná, érvényesülni mégiscsak szépségével tud. Már kicsiny gyermekkorától folyamatosan úton van, családja és pártfogói kézről kézre adják. Gyermekkori pajtásával, Ungvárnémeti Tóth Lászlóval mindig rosszkor, rossz helyen találkozik, így bontakozó szerelmük sohasem teljesedhet be, mindig plátói marad. Csak a halálban van esélyük az egyesülésre.
Előadásunk szövegbéli alapját Weöres Sándor Psyché-jének Ungvárnémeti Tóth László emlékezete című fejezete mai nyelvállapotnak megfelelő átirata és a következő versek adják: Gabónak, kisebb édes Ötsémnek, Tarantella, Psyché Confessioja, Már nem csudálnak.
Psyché: Szemerédi Bernadett
Zene: Ágoston Máté
Díszlet: Kreisz Dorka
Jelmez: Kovács Klaudia
Plakát: Farkas Márió
Átdolgozta: Kaj Ádám
Dramaturg konzulensek: Szemes Péter és Pásztó András
A rendező munkatársa: Heim Dorka
Rendező: Kaj Ádám